GMO-mentes csirke és társai – a kukorica csodája

Darvas Béla FB

2018. október 29. 6:45

GMO-mentes csirke és társai – a kukorica csodája

Ez most afféle mini publicisztika lesz, vagyis véleményírás, ahol a saját tapasztalataimra hagyatkozom, illetve kutyám Aki (akita inu) választásaira. Lehetséges, hogy ez utóbbi kiveri itt-ott a biztosítékot, és valamiféle neo-zookultusz feltámadását sejtik majd mögötte, de szó sincs erről. Darvas Béla véleménycikke.

A kutyának az orra úgy tízezerszer érzékenyebb, mint az emberé, és ahogy tudjuk nekünk ez a különféle vegyületeket felismerni és elkülöníteni képes legjobb érzékszervünk. E tekintetben a kutya egy teljesen más ’világban’ él, mint a ’fogyatékkal élő’ gazdája. Számunkra az utcának, a sarkoknak, a fák kérgének nincs előélete; kutyánk viszont olvas ebből. A napi sajtó. Nem lát jól túl messze: mozgást, formát ismer fel, de az orra annyi információt küld, amelyből számára egy további, számunkra elzárt dimenzió bontakozik ki. A szagok mátrixa.

Az ízérzésünk a szaglásunk mögött messze elmarad. A sertés ízérzete is előttünk jár (kétszer annyi ízlelőszemölcsük van, és akkor azok egyedi érzékenységéről még egy szót sem ejtettünk), de ezzel arra jut, hogy minden ízletes, vagyis nem lesz tőle válogatós. A kutyára ezt nem mondanám. Ha Aki az elé tett ételt lökdösni kezdi, ahelyett hogy enne, akkor az azt jelenti, hogy zavarja a szaga (amiről nekem fogalmam sem lehet) és legszívesebben helyben elásná, ha a gránitburkolat erre esélyt adna. Marad tehát a rozsdamentes acéltállal (ami nem kínai) való átmeneti csörömpölés. Ne feledjem melamin-tálat soha nem vennék neki, hiszen a vese- és epekőképződés esélyének növelése nála is ’játszik’. Fel nem fogom, hogy miként készíthetnek ebből cifrázott bébikészleteket. Törhetetlen, de ennél több jó nem is mondható róla.
Drága anyukák, csak fehér porcellán és festetlen üveg. Hormonmoduláns hatás miatt semmiféle műanyag, cumi is csak márkázott, remélve azt, hogy ebből a szempontból is ellenőrzött. Ez nem egyéni hisztéria a részemről, hanem a RASFF (európai élelmiszer-biztonsági hírportál) jelzései szerinti egyenes következtetés.



Térjünk vissza a csirkékre, amelyről valamikor azt hittem, hogy csak egyféle van, az amit anyám a piacon vesz, megöl, majd tollától és belső szerveitől megfoszt és vasárnapi ebédként elkészít. Dögöt – ahogy ő mondta – soha sem vett, de helyette körültekintően szemlézte a kiválasztott szárnyas mellbőrét, tarajának színét és hogy élénk-e a szeme, vagy bambán pislog. Penge éles mellcsonttal csirkét, tyúkot nem vett, atkást, foltosbőrűt, sebes tarajút és szétálló pikkelyű, gacsos lábút sem. Készítésnél a belszervek állapota is szemlézésre került. Foltos májú, a normálistól eltérő bélrendszerű, férges baromfi nem érte el a lábast. Ma ha szeretném se jutok ilyen csirkéhez, csak toronymagas áron. Győzött a fehér ’vizihibrid’, amely annyi vizet présel magába, amennyi régen elképzelhetetlen volt, s ahol az alsó combon az ínak főzéskor leszakadnak a csontról. Nulla a tartóerejük.

Ausztráliában vettem először efféle baromfit, mert a házigazdám (valamikori angoltanárom) azt mondta, hogy annyira szeretne paprikáscsirkét enni, de fogalma sincs hogyan kell elkészíteni. Vettem a sarki olasz ’megában’ szép sárga csirkét. Filléres árú volt, és aztán egy hónap alatt – figyeltem az esetem után – senkit sem láttam, hogy csirkét vett volna, a kínaiak kivételével. Szóval a paprikáscsirke elkezdett főni, aztán elképesztő mennyiségű vizet eresztett, ami kakaószínűvé barnította a magyar pirospaprika bíborszínét, aztán váratlanul szétrobbant izomkötegekre, miközben ismeretlen szaggal töltötte meg a konyhát. Afféle sós-büdös csirkelekvárrá vált. Kínai csirke volt a szentem, a hajón halbelsőségekkel és saját korábbi társainak belével etették, beleértve a feltárt őrölt tollakat is. A kukában végezte, a mosogatás is rémálom volt. Avokádó volt a kerti vacsorán a menü: guacamole mexikói kukoricacsipsszel.

Idehaza sokkal később ért a meglepetés, hogy a sóágyon sütött csirke egyszerűen ’maga alá vizelt’ és felül barna, alul sóslében fonnyadt fazont vett. E szobor is csöndes műbírálat után a szemetesben végezte. Leszoktam, hát arról, hogy csirkét akárhonnan vehetek, így ejtettem ebből a szempontból a piacokat, ahol egyébként felnőttem. A RASFF igen lesújtó véleménye (Salmonella-fertőzés) a brazil és a kínai csirkékről, csak erősített az averziómban. Címkés magyar baromfit vásároltam, például Her-csit, amivel sohasem jártam meg. Átlagos bontottcsirke volt, de magasan fölötte az piacokon található ömlesztett tetemdaraboknak.

baromfi feldolgotó kép: Hranice práce

Megérkezett aztán a GMO-mentes csirke, amely GMO-mentességének kimutatására nincs analitikai eljárás. Az Alpi például, ami megjárja, csak drága, persze még mindig olcsóbb, mint a kofáknál árult fehér bontott csirke (kukoricán nevelt fehér hibrid), aminek az ízét azért elérte. És persze mögötte maradt a barnatollú háztájinak, amit aranyárban mérnek a Lehelen. Ebből persze már paprikáscsirke is készíthető. Nincs elképesztő nagyságú mellehúsa, és együgyű szétrobbanásra sem hajlamos.
Az Alpi tényleg jó. Azért talán, mert GMO-mentes? Aligha. Viszont a tápjában a szóját kukoricára cserélték, és a csoda máris megtörtént. Szóval a GMO-mentes csirke valójában szójamentes tápon nevelt jószág, amelynek az ízváltozása még nekem is követhető? Miért nem így hirdetik inkább? ’A kávé lefőtt’ – mondta volt a hajdani házmesterné, akit átugrani könnyebb volt, mint megkerülni, és aki minden közéleti (akkor ez még a házra vonatkozott) rejtélyt felgöngyölített. Egyébképpen a szemétből is jósolt. Nagyon is realistának tűnt a módszere.
Mit szól ehhez Aki? Nem lökdösi a Valdor, Her-csi és Alpi csirkéket. Elfogadja a Lehel piacon egy helyen vett sárga farhátból készült ételt (a tulaj esküszik rá, hogy kukoricás magyar), de lökdösi a többit hipószagút. Bámul rám, hogy nincs-e valami más? Miket érezhet? Talán szerencsém, hogy ide már nem tudom követni. Ezeket félnapos kipárolgás után eszi meg, és azt követően elsomfordál, mint aki rosszat művelt. Hiszek neki, megjegyzem azt, ahogyan reagál a különféle gyártású csirkékre. Baromira nem érdekli a díszes csomagolás, csak a tartalom. Nagyon következetesnek tűnik a kukoricán nevelt csirkék irányában, vagyis jó ízű csirkéhez mégis az kell, és nem szója vagy gazdáját feledő fehérjeporok.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés